Az ilyesmihez előbb illik meghalni

Az angol meghívás története már két éve indult, akkor kereste meg az ötlettel Digger felesége, Ildikó Márton-Juhász Editet, aki Stage in London nevű cégével hét éve szervez Londonban magyar kulturális programokat, az Alma Együttestől a G.Ö.R.CS.-ön vagy Müller Péteren és Vujity Tvrtkón keresztül Halász Judit koncertjéig.

A markolókezelő, aki blogot írt az életéről, és a blog, amiből nagy sikerű színházi előadás lett. A negyvenhét évesen Londonba kivándorolt Diggerdrájverről szóló előadást most száznál is több londoni emigráns nézte meg az angol fővárosban. Meg az Index.

„Hogy az emberről színházi előadást készítsenek, ahhoz előbb illik meghalni. De Bagossy Laci ezt pimasz módon nem várta meg, és színpadra vitte az életemet” – büszkélkedik kicsit zavarban az egymás után gratuláló ismerőseinek Horváth János Londonban élő magyar markológép-kezelő, azaz diggerdriver. Épp véget ért az ő blogja alapján írt Diggerdrájver című előadás, ezúttal Londonban. „És most végre a helyére is került az előadás. Azért ez itt szólal meg igazán” – kontráz az egyik néző. Aki korábban azt mondta széles, de kicsit talán túl merev mosollyal: „Én nyolc éve költöztem ki. Akkor is egyedül jöttem, és még mindig egyedül vagyok. Otthon németet tanítottam, és most mit csinálok? Rabszolga vagyok.”

Eszkimó asszony hiába fázik

„A fene tudja, hogy az eszkimó mi a francért nem jön le egy kicsit délre, ha egyszer meg lehet őrülni ott a jégtáblák között, ahol nincs semmi. Vagy hogy a tuareg miért nem jön egy kicsit feljebb, oda, ahol legalább már növények vannak. Nem tudjuk: egyszerűen ott szeretnek lenni. A földhöz, a helyhez kötöttség mindig visszahúz, és ez lelki konfliktusokat okoz mindenkiben, abban is, aki sikeres. A haza mindig valahol a gyerekkorunkban, az ízekben, a színekben, a szagokban, a családunkban van” – mondja Epres Attila, az otthon két éve telt házzal futó előadás főszereplője. Ő játssza a negyvenhét évesen Londonba költözött magyar nehézgépkezelőt, általában az Örkény Színházban, március végén pedig a londoni Lost Theaterben is, a helyi magyar közösség, azaz bizonyos értelemben a darab szereplői előtt.

Bagossy László, a rendező hozzáteszi: „A haza nem valami erkölcsi prédikáció vagy politikai üzenet, hanem az, ami összeáll az ebben az országban eltöltött életünk, az ebben a kultúrában való megmerítkezésünk ezer apró szeletéből. A Digger erről ír, ennek az összes ellentmondásosságával, keserűségével, szépségével és nosztalgiájával. A falusi disznóvágásoktól kezdve a szülinap-ünnepléseken és az emigráláson keresztül kikristályosodik az ezt hagytam itt-érzés, és az ezzel való perlekedés.

Mert a hazából való eltávozás nem egy diadalmenet, hogy jól döntöttem, mostantól problémamentes az életem egy jobb országban.

Nem erről van szó, hanem a megfeszülésről az otthagyott és az új világ között.”

Index.hu, 2017